Penalty Shootout

A Penalty Shootout a tizenegyespont mögé állít egy zsúfolt stadionban, alkonyatkor. Az ég narancsba borul a tetővonal fölött, négy reflektorsor fényfoltot vet a lencsére, és egy harmincezer fős, mozaikszerűen festett lelátó hullámzik a pálya körül, és színes kártyákat emel a magasba, amikor gól esik. Előtted: nyírt csíkok futnak el egy vaskos, túlméretezett kesztyűs kapus felé, akinek az arca pontosan elárulja, mit gondol az előző rúgásodról.

A rúgás egyetlen gesztus. Húzd az ujjad a kívánt sarok felé; a húzás hossza állítja be az erőt, egy ívelt húzás pedig csavart ad a labdának, hogy a kapufán kívülről induljon, majd visszakanyarodjon. Az erőmérő egyszerű színekkel mutatja a kockázatot – ha túl erősen rúgod, átmegy a léc felett, ha túl gyengén, a kapusnak bőven van ideje leérni. A kapusság a másik fele az elmejátéknak: válaszd ki a hat zóna egyikét, miközben a rúgó nekifut, és a rúgás után egy hajszálnyi időd van átváltani egy zónát, ha korán kiolvastad. Ha eltalálod a zónát, kivéded, ha a szomszédosat választod, ujjheggyel éred el, ami nem ugyanaz, mint kivédeni.

Játszd kettesben, egy telefont lefektetve magatok között – a rúgó a saját felén húz, a kapus a saját felén koppint a sarkokra, a távolabbi játékos eredményjelzője pedig fejjel lefelé áll, hogy helyesen olvasható legyen –, és cseréljetek szerepet minden rúgás után. Egyedül egy számítógép véd és rúg Könnyű, Normál vagy Éles fokozaton, az Éles pedig megtanulja, melyik sarkot választod folyamatosan, és már azelőtt arra dől, hogy eltaláltad volna. Van egy harminc másodperces gyorstüzelős kör, amiben annyi gólt szerezhetsz, amennyit tudsz, nyolc mezszín, négy módja a lelátó kifestésének, a legjobb védések visszajátszása, és hosszabbítás, ha öt-öt rúgás után sem dőlt el semmi.