Moon Bounce

A Moon Bounce egy alacsony gravitációjú platformjáték a levegőben lebegés öröméről. Az űrhajósod fut, ugrik, majd sokkal lassabban ereszkedik vissza, mint amennyire ésszerűnek tűnik, ami minden szakadékot inkább célzás, mint időzítés kérdésévé tesz. Három sugárhajtómű-töltet ül a lábad alatt: egy rövid koppintás elsüt egyet, ami egy pillanatra felfelé és előre lök, és mindegyik visszatér, amint újra földet érsz. Ez a teljes eszköztár — egy nagy, lebegő ugrás és néhány apró korrekció —, és a tíz kézzel épített hold arra való, hogy mindkettőt használd.

A holdnak megvan a véleménye az ugrásaidról. A pattogós porkupacok háromszor magasabbra dobnak, mint szeretnéd. Gravitációs buborékok lógnak a szakadékokban: a kékek könnyűvé és lustává tesznek, a narancssárgák gyorsan lehúznak, és mindkettő megváltoztatja az ívet, amíg bennük vagy. Sziklák sodródnak a saját lassú pályájukon, kőtömbök gurulnak végig a folyosókon, és űrmedúzák libegnek az útvonal mentén — ha beléjük sétálsz, megcsípnek, ha fentről rájuk esel, kipukkannak. Csillagkristályok szóródnak szét minden ösvényen, és kétszeresen is számítanak: ők adják a pontszámodat, és mindegyik egy kicsit visszatölt a tartályba, ami az indulásod óta folyamatosan fogy. Az útba eső jelzőfények kigyulladnak, ahogy elhaladsz mellettük, így egy rossz landolás csak egy kis sétába kerül, semmi többe.

A tíz hold a szelíd Landing Site-tól a Lander Ridge hosszú kapaszkodójáig tart, és mindegyik egy leszállóegységnél ér véget, amibe azzal a levegővel lépsz be, ami még maradt. Ha valami véget nem érőre vágysz, a végtelen felfelé kapaszkodás polcot polc után generál egy soha meg nem álló, emelkedő porár fölött — mássz, ameddig csak bírod, és a legjobb eredményed a böngésződben marad legközelebbre. Nyilakkal és a szóközzel játszható asztali gépen, állófelbontásban pedig egy irányítópaddal és egy ugrógombbal telefonon.