Pixel Knight

A Pixel Knight egy precíziós platformjáték, úgy megrajzolva, ahogy a 16 bites gépek rajzoltak: az egész világ egy apró, alacsony felbontású pufferbe van festve, majd egész számú arányban felnagyítva a képernyődre, így minden pixel kemény kis négyzet marad. Egyetlen, harminckét színből álló paletta végzi az egészet, az udvar rácsos alkonyától a torony mögötti villámlásig. A fáklyák pislákolnak, a zászlók hullámoznak, a hegyek és a kastélyfalak három különböző sebességgel csúsznak el, és a lovag tolla lobog mögötte, amikor fut.

Az irányítás a lényeg. Az ugrások olyan magasak, ameddig tartod őket, hat képkockányi kegyelmi időd marad azután is, hogy lelépsz egy párkányról, és egy hat képkockával korábban megnyomott ugrás is elsül abban a pillanatban, amikor landolsz. Csússz le egy falon és rúgd el magad róla, fűzz össze egy háromütéses kardkombót a talajon, vagy tartsd lenyomva a lefelé gombot a levegőben egy döfésért, ami pogóz a nyálkákról, gyertyákról és sisakokról. A nyálkák járőröznek, a denevérek lecsapnak, a csontváz íjászok nyilakat lőnek végig a folyosón, a páncélos őrök pedig pajzsot emelnek, amit nem tudsz átvágni: üsd meg őket hátulról, vagy időzítsd az ütésedet a lendületük ellen egy hárításért, ami tárva-nyitva hagyja őket.

Tizenöt pálya fut végig három zónán, mindegyikben négy szoba és egy főellenfél. Omladozó kockák engednek a csizmád alatt, lengő pengék söprik a láncszoba padlóját, kulcsok nyitnak reteszelt ajtókat, mozgó platformok visznek át tüskeárkok fölött. Három szív, annyi újrapróbálkozás, amennyit csak akarsz az utolsó meggyújtott zászlótól, és egy időzítő minden pályán, a legjobb idővel a böngésződben. Minden zóna végén valami nagyobb vár: egy páncélos Kapuőrző egy nagy fejszével, egy koronás nyálkakirály, aki landoláskor kettéválik, és egy kísértet a torony tetején, ami eltűnik és mögötted jelenik meg újra.