Fleet Battle

A Fleet Battle egy fedélzet alatti térképszobában zajlik. Két admiralitási térkép fekszik egymás mellett egy olajozott tölgyfa asztalon: a tiéd, rárajzolt flottával, és az ellenségé, üres krémszínű vízzel A1-től J10-ig. Húzz egy repülőgép-hordozót, egy csatahajót, egy cirkálót, egy tengeralattjárót és egy rombolót a térképedre, koppints egyre, hogy oldalra fordítsd, vagy nyomd meg az automatikus elhelyezést, és hagyd, hogy az ellátmányfelelős végezze el helyetted. Aztán elkezded bemondani a mezőket, és minden válasz felkerül a papírra — egy csont színű tű, ahol a lövedék felverte a vizet, egy piros tű, ahol acélba talált.

Az ellenfél nem egy véletlenszám-generátor. A Captain paritásrácson söpri a vizet, hogy egyetlen hajó se csúszhasson át a lövései között, és amint vért lát, kifelé dolgozik a vonal mentén, amíg be nem fejezi a hajótestet. Az Admiral még nehezebb agyat kapott: minden lövés előtt megszámolja, minden még nyitott mezőre, hányféleképpen feküdhetne rajta valamelyik túlélő hajód, és arra a mezőre lő, ahol a legvalószínűbb a nedves acél. Adj neki egy egyenes találati vonalat, és mindkét végéig végigfuttatja. Egy kicsivel több mint negyven lövésre van szüksége egy tábla megtisztításához, szóval egy gondatlan flotta rövid játékot jelent.

Játssz egy csendes párbajt bármelyik tiszt ellen, vagy add körbe a készüléket a két játékos módban, ahol egy függöny ereszkedik le a körök között, hogy senki se leshessen bele a másik flottájába. A Salvo teljesen átírja a számtanot: annyi lövést adsz le, ahány hajód még úszik, így az első elveszett hajótest egy ágyút vesz el tőled, az utolsó pedig azt jelenti, hogy egyesével pötyögsz. A győzelmek, a lejátszott játékok és a jelenlegi sorozatod a böngészőben marad, így az asztal emlékszik rá, hogyan áll a hadjárat.