Bee Meadow

A Bee Meadow egy kis nyári birtok, közvetlenül felülről nézve, laza akvarelltechnikával festve egy hidegen sajtolt papírlapra. A lap szemcséje minden zöld mosáson átüt, a szegélyező sövény egyetlen puha pigmentfolt, egy patak fut le a keleti oldalon, egy kőkunyhó pedig mézesstanddal a gyalogösvény tetején áll. Hét vadvirág nő itt — lóhere, pipacs, levendula, borágó, almavirág, napraforgó és erika —, mindegyiknek megvan a saját nektárja, a saját nyílási ideje és a saját hetei az évben, és mindegyiket laza virágcsomóként festették meg, nem egyenes sorban.

A méhek végzik a munkát, méghozzá a szemed előtt. Minden kaptárban egy kolónia növekszik azon, amit a gyűjtögető méhei hazahoznak, és ezek a méhek valódi útvonalon repülnek: egy ívelt vonalon egy hatótávolságon belüli folthoz, egy pillanat a virágoknál, aztán vissza a leszállódeszkához. Ha figyeled a fonalakat, kiolvashatod belőlük a saját rétedet — egy kaptár, amihez hat irányból fut arany, virágzik, egy kaptár, aminek ajtaján semmi nem hagyja el, éhezik. Ha túl sok kaptárt raksz egy lóherefolt köré, megosztják egymás közt a nektárt, amíg a leggyengébb ki nem éhezik, szóval a játék valójában arról szól, hova teszed a kaptárt, nem arról, hányat engedhetsz meg magadnak.

Egy nap körülbelül két percig tart, egy évszak pedig egy hétnyi napból áll, ami újrafesti az egész lapot, ahogy fordul az év, és megváltoztatja, mely virágok nyílnak. Zápor söpör át néha, és szürkére festi a papírt; a méhek bent maradnak, a talaj pedig iszik. Időnként egy raj sodródik erre, és beköltözik bármelyik üres kaptárba, amit készenlétben tartasz, darazsak jönnek a legkövérebb kaptárért, hacsak nincsenek őrző méhek kiállítva, a falusi vásár pedig egy bizonyos fajta mézből kér üvegeket olyan áron, amit a stand nem tud tartani. Minden a böngésződben mentődik, és a rét nélküled is folytatódik — gyere vissza, és elmeséli, mire jutottak a méhek, amíg távol voltál.